Csak nézem Európa innenső felében, a Kárpát-medence kivetettjeként, milyen nyugodtan figyelik legközelebbi szomszédaink a mi egyáltalán nem tetszhaldoklásunkat. Mint jóllakott ragadozók. Eljár fölöttünk a nap, a felhőrengeteg, a madársereg, akár mások fölött. Ám a magyarországi magyarnak még nagyidőben is, még a rettentő égzengésben is le kell hajtania fejét, szégyenkezve mindazért, amit eltűr mostani uralkodóitól. Nyugtáznia kell a szomszédok megnyugodott mosolyát: - Nem, ezektől nem kell trianonoznunk, ezek nem a földjeiket, népük millióit, de már csak önmagukat, ha követelik vissza otthon.
Hazai legnagyobb méltóságunk méltósággal jelentette ki, hogy mostani pompás alkotmányunk ...