Nem kevés rászánási idő és önbuzdítás után, újra kötöttem a tenyérnyi méretű Kempis-kötetemet. Ezen érdektelen esemény nyilvánossá emelése jó alkalmat adna nekem annak finom éreztetésére, hogy a Krisztus követését nyilván azért kellett újra kötnöm, mert ronggyá olvastam. Vitathatatlan, hogy Kempist többet olvasom, mint a Bibliát, mégis erős túlzás lenne azt állítanom, hogy fizikailag szétolvastam volna. A valóság az, hogy leesett a polcról és kiszakadt gyári kötéséből. Így aztán, hosszas előkészületek után egy új, műbőr kötést tüsténkedtem rá. Hogy mennyire tekinthető sikeresnek vagy esztétikusnak az új borító, javaslom, ne firtassuk. Ám a kötéssel járó ...