Azt mondják, ’56-ban Rajk László   október 6-ai újratemetése fokozta, sőt betetőzte azt az egyöntetű erkölcsi fölháborodást, amely a fölkelés egyik kiváltó oka volt. Amikor éppen az elvtársak, az elvtársi hatalom búcsúztatták ünnepélyesen azt a saját elvtársat, akit koholt vádak alapján, koncepciós pörben elítéltek és fölakasztattak. És azért búcsúztatták, hogy ezt a hatalmat megtarthassák.  
Pedig a vaskezű belügyminiszter nem volt sem ártatlan, sem tisztességes. Nem volt mártír, csak áldozat. A bolsevizmusra és a posztbolsevizmusra oly jellemző hatalmi harc áldozata. Ahogyan ezt a szájha-gyomány útján terjedő, ma is élő "sírfel-irat" bizonyítja: "Itt nyugszik ...