Kattog alattam egy furcsa vonat.
Amikor a budapesti Keleti pályaudvaron szemtől szembe kerültünk, azt hittem, hogy ebből három szerelvény is nyugton kikerülne, ha elosztanánk.
Nagy az útja, átmegy Székelyföld egykori fővárosába, Marosvásárhelyre, aztán hogy mit keres vagy csak egy része keres valamit Temesváron? Nem tudom, tény, hogy olyan elszántan veselkedett neki küldetésének már a Keletin, hogy nyugton szálltam föl rá, úgy a melle tájt, "szíve felől", hogy gondunk lehessen egymásra az úton.
Én csak Békésig vettem igénybe őt, aztán engedtem neki a maréknyi s maradék Magyarországnak, annak is a túljára, ahonnét jőnek a hírek szakadatlan. Néha aggasztóak, néha reménykedők ...