A természetellenes januári tavaszban, 16 fokos napsütésben, kigombolt ballonkabátban, megyek a körúton, és számolom, meddig kell még várnom a tavaszra, az igazira, arra, ami márciusban szokott be- köszönteni hozzánk, amely nemegyszer fagyos még, de amit 1848 óta nem holmi évszakváltóként kezelünk, mert több annál nekünk. Ötven évvel ezelőtt, a "Márciusban újra kezdjük!" jellemzően magyar reakció volt a legyőzetésre: a reménytelenség néma döbbenetében a történelmi március jutott eszünkbe, mint precedens, kiút és érzelmi kapaszkodó. Mert már csak március maradt, amiben bízhattunk. És bizony ne legyenek illúzióink, kedves sztrádaépítő honfitársaim, 2007-ben sincs semmivel több reményünk, ...