Nekünk úgy tűnik, "robog" velünk a munkásvonat. Most már ismert városnevek tűnnek fel: Tarnopol. Sztrij. Legutolsó állomásunkról gyalog vágunk neki a Vereckei-szorosnak. Általam soha nem látott oldala a Kárpátoknak, végtelen csönd mindenütt. Ahogy feljebb haladunk, sűrű félhomály fogad bennünket. Meglátjuk a régi magyar határsorompót és őrbódét. Némán, megilletődve haladunk át. Késő délutánra leszünk a Munkács felé vezető úton. Egylovas szekeret értünk utol, melynek gazdája vasárnap reggelre akar beérni a piacra. A szekér hátsó részéhez kötve borjú bandukol, ...