Arany János látta és megírta, hogy az iszonyatos erejű jégeső elpusztította a szőlőt, csonkig tarolt minden levelet és fürtöt. A dermedt gazda kétségbeesésében fogta a karót, és ütötte, vágta, csépelte a maradék tőkéket, ég fele suhintott vagy hármat, és üvöltötte: nosza lássuk, Uram Isten, mire megyünk ketten! Így volt ez az 1848-as forradalom után, és így lett ez most, a magyar paraszti lelkekben és a mezőgazdaságban manapság. Nincs háború, nincs forradalom, nincs megtorlás és megszállás. De már lángolnak a magyar földek. A látvány nem szomorú, nem elkeserítő, ...