Egy réges-régi éjszakán az Alföldön rohant át Adyval a gőzös, aki álmatlanul nézte a magyar haza végtelen távlatát, amely nem az életet kibontakoztató lehetőségek, a boldog jövő távlata volt, hanem egy "kopár, régi sík", amelyen "csalva, csalódva, csalván" tengeti életét, és álmodja "zsíros Semmi" álmait a magyar. Ady kisírt a vonatból, hangosabban, mint a rekedten sípoló gőzös. Teremtő Isten, de nagy szükségünk volna ma Ady könnyeire, hogy felhőszakadás módjára zúduljon reánk, hogy mossa el, lúgozza ki, sodorja le a föld mélyébe Gyurcsányék-Kókáék-Horváthék-Hillerék hazug, ...