Amikor leendő Európai Uniós tagságunk, pontosabban fogalmazva csatlakozásunk óhaja először szóba került közéletünkben, a legfőbb érv a csatlakozás mellett természetesen a gazdasági szükségszerűség volt. Arra most nem szeretnék kitérni, hogy szigorúan financiális megközelítésből nézve megérte-e nekünk ez az egész integráció? Mezőgazdaságunk és egyéb, fontos iparágaink állapotát, jelenét és várható jövőjét szemlélve nyilvánvaló és borítékolható a válasz: nem!
Ám a kilencvenes évek második felétől kezdve egy új indok is mind gyakrabban hangzott el, jórészt az úgynevezett jobboldali pártok és azok szellemi holdudvara részéről. Ez pedig "a határokon átívelő nemzetegyesítés lehetősége", ...