Magam is belátom, napjainkban, amikor a Kertész Imre-kvalitású alkotóknak dukál az irodalmi Nobel-díj, és az Esterházy Pétereknek az állami lovagrend, finoman szólva is anakronisztikus, hogy mondanivalómat a jó öreg abbé, Prévost 1731-ben megjelent regényének, a Manon Lescautnak egy mondatára építem fel. Ami engem illet, régen nem zavar, ha egy okfejtés avitt, nekem elég, ha igaz. Talán némileg furcsa, de az Apró-Gyurcsány Ferencből és koalíciós miliőjéből sugárzó szemérmetlen kétszínűséget, hazugságáradatot, handabandázást, felelőtlen komédiázást, a mérhetetlenül káros, nemzet- és életveszélyes, agresszív politikát - pontosabban szólva az ehhez a politikához való viszonyunkat - ...