XIX. évf. 39. szám

KÖZÉLETI HETILAP

2007. szeptember 27.

 
Kenyerespajtások
Falun nőttem fel, mint az árokparti útilapu; gyerekkoromat, a háború hordalékában, a mezítlábas szabadság évei kísérték. Nálunk az új világ nem hozott semmi újat, semmi változást: porfelhőben vagy sártengerben vánszorogtak a napok. Ha magas fára másztunk, láthattuk a messze távolban elrobogó vonat füstjét, ahová csak gyalog juthattunk el, mert busz nem közlekedett, de nem volt a falunak se orvosa, se gyógyszertára, nem világított a villany, nem szólhatott a rádió, nem sütött a pék, csupán egyetlen kis boltocska volt, amelynek áruválasztékában a legkeresettebb a petróleum és a bocskorszíj volt. De hetente kétszer megállt előtte a városból érkező "Kenyeresbusz" is, hogy ne éhezzen a falu ...
elyde

A cikket teljes terjedelemben a Magyar Fórumban olvashatják!