|
||
XIX. évf. 39. szám |
KÖZÉLETI HETILAP |
2007. szeptember 27. |
Kenyerespajtások
|
||
Falun nőttem fel, mint az árokparti
útilapu; gyerekkoromat, a háború hordalékában, a mezítlábas szabadság évei
kísérték. Nálunk az új világ nem hozott semmi újat, semmi változást:
porfelhőben vagy sártengerben vánszorogtak a napok. Ha magas fára
másztunk, láthattuk a messze távolban elrobogó vonat füstjét, ahová csak
gyalog juthattunk el, mert busz nem közlekedett, de nem volt a falunak se
orvosa, se gyógyszertára, nem világított a villany, nem szólhatott a
rádió, nem sütött a pék, csupán egyetlen kis boltocska volt, amelynek
áruválasztékában a legkeresettebb a petróleum és a bocskorszíj volt. De
hetente kétszer megállt előtte a városból érkező "Kenyeresbusz" is, hogy
ne éhezzen a falu ...
|
||
elyde
A cikket teljes terjedelemben a Magyar Fórumban olvashatják! |