Valamikor 1988 táján volt a Népszabadságnak egy hírhedten szélsőséges, bolsevista munkatársa, bizonyos E. Fehér Pál, akit azóta nyom nélkül elnyelt a jótékony feledés, mely tény számára legalább annyira hasznos, mint nekünk, akik ismertük pártállami írásait. E. Fehér Pál kötelességének érezte, hogy az akkor alakuló Szabó Dezső Emléktársaságba rúgjon egy nagyot, meg is tette. Én viszont azt tartottam kötelességemnek, hogy viszautasítsam az ostoba, teljességgel megalapozatlan, közhelyes vádakat. Írtam egy cikket, bevittem a Népszabihoz, ahol persze visszaadták, miközben kioktatott egy olvasószerkesztőjük, mondván, hogy a "tiszta erkölccsel ...