Ö
tvenegy évvel ezelőtt, körülbelül ebben a napszakban, októberi szélben, napsütésben fegyvertelenül, dalolva és a magunk szülte jelszavakat, rigmusokat skandálva vonultunk tízezrével Budapest utcáin és tele volt a szívünk egy jobb magyar jövő reményével. Nem azt latolgattuk, hogy a tüntetésünk után vajon szocializmus marad-e vagy kapitalizmus következik, hanem egyszerűen szabadok akartunk lenni és magyarként akartunk élni a hazánkban. "Vesszen az ávó" és "ruszkik haza!" kiáltottuk együtt, teli torokból, és este, a felháborító Gerő-beszéd után, amelyben a moszkovita zsidó gazember csőcseléknek nevezett ...