Esőt ígérő, borongós őszi nap volt, 1956 októberének utolsó szombatja. A mulatság tetőpontjához ért; elvezették a menyecskeruhába öltöztetett menyasszonyt a hagyományos menyecsketánchoz, mert eljött az éjfél. S ekkor hirtelen, mint váratlanul érkező vonat füttye, belehasított az éjszakába a kiáltás: Tűz van, ég a Balázsék portája! A cigányzenekar már éppen elkezdte húzni a szokásos nótát: Ma csakugyan menyecske lesz ebből a lányból / díszes kontyot csinálnak a hajából - még el sem kezdődött a lagzi fénypontja, már félbe is szakadt. A vendégsereg, a falu apraja-nagyja rohant oltani a tüzet, bár a károsult nem éppen népszerű ember volt a faluban: a nem kívánt ...