Várkonyi Nándor Az elveszett paradicsomban leírja, milyen sorrendben omlik szét az emberi személyiség, ha narkózis mérge éri. Először a tudatos  zónák esnek szét. Legelőbb az idő- és térérzékelés szűnik meg, majd jön sorban a logika, az okság, aztán az érzékelés, hallás, látás, tapintás. Majd a képzelet, az énzóna. Az éntudat megszűnése után a tudattalan rétegei következnek: az automatizmusok, az ösztönök, izomműködés, bélmozgások, a légzés. Legvégül a szív áll le.
Eddig az élettan, de Várkonyit nem ez érdekli. Az ő következtetése egy negáció: egy hiány megállapítása. Sehol a lélek, azt mondja. Mikor álltak le a lelki működések? Nincs ...