Nemzeti tudatunk - és tudatalattink - ősidők óta a népet tekintette a legfelsőbb fórumnak, az ítéletalkotás és a bölcsesség legmagasabb övezetének. Már akkor is, amikor a nép még pórnépnek neveztetett és lent élt a nemesi nemzet alatt és különösen a minden hatalmat kezében tartó arisztokrácia és a királyi hatalom várai tövében. Amikor még nem tudott írni-olvasni, és népszavazásokat sem rendeztek számára, akkor is. "Habár felül a gálya és alul a víznek árja, azért a víz az úr" írta Petőfi Sándor, amikor a népfelség elve, követelménye a magyar világba berobbant.
Ha meggondoljuk, van ebben némi romantika. Ugyan miért volna ...