Amikor egy nemzeti kultúra haldoklik, akkor a pusztulás, a szétesés jelei minden eseményben, kicsi és nagy jelenségben feltűnnek, előtörnek, bűzlenek. Borzalmas dolog erről advent idején beszélni, a vergődés látása is nyomasztó, s az ember attól fél, hogy a tények felsorolásával is a halált sietteti. Másfelől viszont mégiscsak rá kell mutatni minden sebre, fekélyre, és minden halvány életjelre, mert a lopakodó nemzethalál a láthatatlanság és a nép általi fel nem ismertség köpenyébe burkolózik. Ebben a folyamatban minden olyan, mintha valóságos, életes történés volna. A politikai életben viták dúlnak, a kormányfő ...