Az álom tornácán pillekönnyűvé válik a test, elpilled, és ahogy magára marad, a megélt évtizedek s tán harmadévszázad is elillan percek alatt közelből, bele a múltba s jövendőbe.
Ha támaszt talál a test meg a lélek, akkor könnyebb szárnyalni álomban. És aki kőre is hajthatta fejét talán, nagy dologidőkben, aratáskor vagy napszámosként valahol, most unokája vállán nyer reménykedve bizonyosságot, hogy nyugton szállhat tova, évtizedek mögé, ahol és amikor igenis érette kelt fel a nap, s zengett mesebeli hangon álló helyében a pacsirta ég s föld közelében. Mert hát olyan ám az élet eleje, dalos.
Tata felé törtetünk idén augusztus végén, megnyugszunk abban, hogyha már annyi késik s el-elmarad mostani ...