Különös élmény mindig az első hóesés. Ígéret, biztatás és vigasz, alvó magvak fölött kikél a hóból a remény, hogy jön, megjön ám Jézus király és rendet tesz körülöttünk, ítél és javít.
Mert hit nélkül nem tudnánk túlélni mindazt, ami ránk méretett s részint a magunk hibáiból.
Nagy bögre napraforgómagot viszek reggelente az ég madarainak, kiöntöm az akácfa ágán hintázó kis házikóba, éljenek.
Állok a hóban ingujjban, és arra gondolok, hogy Isten eltartja az ég madarait, ám jobb, ha magunk is segítségükre sietünk reggelente, hiszen alig van mit szemelgetniök a hóban.
Isten, s az ő királyfia, Jézus, rendezi a sorsunkat, ám jobban tesszük, ha nem bízunk mindent rájuk, inkább ...