Öreg a mi nemzetünk. Akár vénnek is mondható. Sok az az 1111 esztendő, ami honfoglalásunk óta eltelt, hogy az azt megelőző magyar századokról ne is beszéljek. Ekkora időbe vitathatatlanul sok minden belefér: jóság és gonoszság, áldás és átok, béke és háború, bőség és nyomor, remény és lemondás. Voltak szeretett és gyűlölt királyaink, és itt tenném hozzá, hogy nem létezik az Árpád-háziakon kívül olyan európai família, amely annyi szentet és boldogot adott volna a krisztusi egyháznak, mint ők: harmincon felül van a számuk. Sőt, a mi államalapító királyunk, István máig az egyetlen, akit a latin Róma szentjei közül az ortodox Bizánc is szentjének tekint. Voltak vezetőink, akik ártottak, ...