A jó öreg R. W. Emerson (1803-1882), és az ő híres, állandóan hízó körei a naptár-csere révén jutottak eszembe: most, hogy a XII. hónap után újfent I. hónapot írunk dátum gyanánt, azt az illúziót erősítheti meg bennünk, hogy az idő, benne életünkkel és sorsunkkal, valamiféle körkörös rend szerint, önmaga kiinduló pontjába visszaérkező pályán mozog. Pedig ez a legkeresztényietlenebb tévhit, amit vallhatunk. Akik ezt vallják, tagadják, hogy minden életnek célja van, amit el kell érnie - de legalábbis meg kell közelítenie - a neki rendelt idő alatt. Akik a ciklikusság elvét hiszik, tagadják, hogy lehet jó, és lehet rossz úton járni, hogy lehet tévedni, de lehet módosítani is a sorson. Lényegében ...