Régen, amikor még divat volt "sch"-ás lekicsinyléssel meghatározni a magyar kultúrát, a "csikósch-gulasch" állandó jelzőt a flaszterzsurnaliszták elsősorban a Hortobágyhoz kötötték. Bugacnak és a Kis- és Nagykunságnak alig maradt valami belőle. Ma már ez nincs. A wellnesskultúrában a rideg pásztor életformáját és lóimádatát nem lehet eladni. A régi Hortobágy is eltűnt. Embereit, állatait megette az idő, az idegenség, a profithajsza. Ettől függetlenül azonban a Hortobágy kultúrája még szerves része nemzeti tudatunknak, jellegünknek és jellemünknek. Hortobágy nem feledhető és nem is hagyja elfeledni magát, mert a tartás, a gerinc, a pusztai ember élete, ha ...