Az egymást követő századok és társadalmak legmeghatározóbb gondjai, legmotiválóbb sajátságai hihetetlenül eltérőek tudtak lenni. Stendhal utolsó regényét - váratlan halála gátolta meg a befejezésben -, a Lamielt olvasom. Torzóként is kiváló mű, mint a Milói Vénusz. A stendhali életműben járatos olvasók jól tudják, hogy az ő világában - pontosabban szólva a beköszönő XIX. század francia arisztokráciájának, középosztályának és értelmiségének világában - semmi sem volt olyan maka-csul kínzó, leküzdhetetlen és pokoli, mint az unalom.  Ezek az emberek már modern emberek voltak: gondolkodásra kész, eszmecserét igénylő, a szellemet, a rációt megdolgoztatni, de ...