Gyermekkoromban, a háború után (1947-ben) Budapestről Pestszentlőrincre való költözésünkkor apám jó néhány könyvet is megpróbált menteni a saját tulajdonú bérházunk lakásának könyvtárából. Úgy vélte, okosabb, ha elhagyjuk a fővárost és az akkor még önálló településre, távoli rokonokhoz megyünk, elkerülendő egy későbbi kitelepítést, a szovjet megszállókkal érkezett moszkovita vezetők atro-citásait. A lényeg: így maradhatott meg a lexikonok és más értékes könyvek mellett, bár hiányosan, a halinakötéses Nyírő József erdélyi író könyveinek sorozata is (Jézusfaragó ember, Uz Bence, Mádéfalvi veszedelem, ...