Mintha minden kerék újból edzve, előmelegítve erre az útra, nekivágok századszor is az útnak, századszor is elcsodálkozva az emberi mivoltából kivetkőzött és kivetkőztetett ember korlátokat teremtő korlátoltságán, a hatalmuktól megveszett hatalmak gyűlöletbe beletébolyodott rontó szándékán, amelynek nyomán magyar hazámat s nemzetemet hétbe hasítván ítélték lassú halálra.
Íme, határokon átmászva egy-egy ölelésért.
Nem is mellesleg említem, hanem valamelyes undorral: lám, hogy rikoltoz most Európa és az ő Uniója, hogyan tálalja magát ravaszok és tudatlan tisztességesek felé, mondván, hogy már nem is lesz tovább határ; lesz bizony. Ahol a magyar gyermek s felnőtt elől elhatárolják ...