Szorongva gondolok arra, hogy még csak egy hét telt el 2008-ból, hátravan tehát ötvenegy, ami egyet jelent a nemzet és minden polgára számára ugyanennyi csapdával, átveréssel, és arányosan kalkulálható szegényedéssel. Valójában nem tartok a jövőtől, csak tényszerűen megállapítom róla, hogy aljas lesz, nem várhatok tőle semmi jót. Még csak nem is neheztelek ezért, csendben tudomásul veszem, mert megszoktam, hogy a jövő - a nekem, mint magyarnak kiutalt jövő - az ilyen.
Van valami egészen újszerű sivárság ebben a mai magyar létben. Nem azonos az elmúlt korok szomorúságával, nem azonos a XIX. század közepének spleenjével, végének elidegenedésével, nem azonos a XX. század depressziójával ...