"A falakon alig maradt vakolat, odaföntről egy jó darabon hiányzott a csatorna, a kapun meg, döntő választ adván a kérdésre, hogy ugyanis minek örökké nyitni-csukni, már nem volt kilincs. Az épületet megközelíteni csak kihordott kúpjai között lehetett, a járdáról lekanyarodó utat pedig, ráadásul közvetlenül a bejárat előtt, egy ottfelejtett vasgerenda torlaszolta el..." - olvasható e néhány sor, majd a többezernyi mondat Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényében. Nem is melankóliába jutunk, hanem magába a történelembe.
Megdöbbentem a sorokon. ...