Előimaként három élő szóból lejegyzett történetről szólok Sz. Lukács Imre Magyar gulág című könyve elé. Az első történet. Helyszíne: Csépa. Tisza menti falu, manapság fele cigány, fele magyar lakja. A múlt év tavaszán tértem be egy öreg gazda portájára. Kora este volt, éppen fejte a tehenet. Meséli: - Amikor a tszcs-be vertek bennünket, éppen ilyen tájt volt az idő, mint most, estefelé. Jött az agitátor a rendőrrel meg a tanácstól egy emberrel, hogy írjam alá. Nem írtam alá. Akkor lesz majd ideje gondolkodni, válaszolták, és felzavartak egy ponyvás teherautó platójára. Bevittek Kunszentmártonba, és lepofoztak a tanács pincéjébe. Gurultam lefelé vagy tíz lépcsőfokot, összetörtem ...