|
||
XX. évf. 3. szám |
KÖZÉLETI HETILAP |
2008. január 17. |
"Négy-öt magyar összehajol"
Babitsról, Csurkáról, Einsteinről
|
||
Az álmokkal mindig baj van, jobb
nem álmodni. Mondják, meg aztán tapasztalhatta bárki, aki eleget élt már,
hogy a megvalósult álom a lehető legnagyobb büntetése az álmodni merőnek:
nincs sivárabb és kiábrándítóbb tengerpart, mint az, amelyben hirtelen
vágyaink netovábbjára ismerünk rá. A megvalósult álomnál csak egy
borzalmasabb fintora létezik a sorsnak, a meg nem valósult álom. Szegény
Babits, szinte az idegi összeomlás szélén állva, 1916 tavaszán, az első
világháború véres dúlásai közepette, a Nyugatban közzéteszi döbbenetes
erejű, expresszív zaklatottságú remekművét, a Húsvét előttet, amelyben
leghőbb vágyának így ad hangot:
hogy béke! béke! béke! béke ... |
||
Szőcs Zoltán
A cikket teljes terjedelemben a Magyar Fórumban olvashatják! |