Akik szeretik és olvasgatják C. G. Jung magával ragadó életművét, elég gyakran találkozhatnak a professzor egyik alaptételével, mely szerint a normalitás integráns része a fantáziálás, az álmodozás, a hangulati - akár irracionális - képzetek hullámzása, de csak addig a pontig, amíg tudatunkat, mint valami kitéphetetlen horgot, bele tudjuk mélyeszteni a valóságba, és nem szakadunk le erről a horogról, s vele együtt a valóságról. Ugyanis nem az beteg, aki képzelődik, és akár a szürrealitás legabszurdabb tájait barangolja be, mint Salvador Dalí, hanem az, aki  képtelen különbséget tenni valóság és kitaláció, tény és fantázia között. A normális tudatú ember mindig tisztában ...