Fél évszázada a Velencei-tó még egy túlnyomó részben náddal borított vízfelület volt. Az elmocsarasodó mederben még a nyílt vízfoltok alját is vastag iszapréteg borította, a tó egész területén buján tenyészett a békalencse, a hínár, valamint a különféle moszatok és algák. Amikor a 60-as évek közepén egy gyermektábor lakójaként két hétig nyaraltam Gárdonyban, a strand csupán egy néhányszor tíz méteres szabad vízfelület volt a nádasok között, a már akkor is üdülőterületként számon tartott Velencei-tó pedig nyaralóhely helyett inkább ingoványra emlékeztetett.
Aztán a 70-es években az emberi beavatkozás döntő változást hozott a tó állapotában. Nagyszabású munkák indultak be ...