Petrás Mária Szervátiusz Jenő-díjas iparművész és énekművész
- Diószénben az éneklés a mindennapok része volt?
- Az ének olyan természetes volt, mint a létezésünk. Hozzátartozott a mindennapokhoz. Az ottani lányok gyönyörűen énekelnek, de lassan senki sem fogja őket hallani, mert a csángó kultúra számára semmilyen lehetőség nem maradt. Mi mindig daloltunk. Munkában, munkába menet, otthon, a templomban. Énekelni úgy tanultam, ahogyan szőni, fonni, tehát édesanyámtól. A kapálás közti félórás szünetekben pedig varrtunk, s közben daloltunk. Semmittevéssel nem telt az időnk. Mindennek megvolt a maga által rendelt ideje és helye. Csak úgy, simán kedvtelésből ...