Csak fél füllel figyeltem, nem emlékszem a tévés hír részleteire, csak a lényegre. A világóceán valamelyik csücskében egy csecsemő- korúnak számító kisbálna - akit vagy elvesztett, vagy elűzött az anyja -, egy luxusjacht után szegődött, mert azt az anyjának vélte. Öt napon és öt éjen át követte a teljes kimerülésig, és néha kétségbeesetten szopni próbált belőle. A halálosan kimerült állatot végül jótét lelkek elkábították, a partra vonszolták, és ott szabályos euthanázia alkalmazásával örökre elaltatták. Itt ér véget a kisbálna drámája, és itt kezdődik a mienk.
Ugyanis nincs az a költői allegória, vagy  újságírói  lelemény, amely ennyire tömören adná ...