Amikor 1973-ban Szolzsenyicinnek, az irodalmi Nobel-díj birtokosának megjelent a Gulágról írt remeke, Jurij Andropov megfogadta, addig nem nyugszik, amíg ezt a "nacionalistát", a "nagy felforgatót" nem száműzik a Szovjetunióból.
A másik ember, akit szintén mániákusan gyűlölt, Szaharov volt.
Miután mindketten ismert emberek voltak, mégsem börtönözhették be vagy végezhették ki őket, ezt a botrányt nem vállalhatták, a legnagyobb kedvezmény esetleges megtorpanása miatt. Meg a központi bizottság nem akart több ellenséget magának, így Brezsnyev sem állt kötélnek mindaddig, amíg Andropov rémképekkel teli, személyes levelet nem intézett hozzá, amelyben arra célzott, hogy ha tovább tűrik ...