A regény utolsó mondatait idézem: "A múltból jön, és a jövőnek kiált az ének. Kiszáll a templom elé, és elindul szerte az országban napsugaras tájakon. Péter gondolatai vele szállnak. Apja sírjától Baksay hadnagy sírjáig. A palatáblától az egyetemig, az emlékektől e mai napig. Száll az ének vizek hátán, erdők taraján, berkek mélyén, puszták határán. Száll a szertefolyó utakon, melyeket emberek raktak, és száll a gondolatok útján, amelyeknek határa nincs. Péter most látja már az útját. Szép lesz ez az út. De látja a többi utakat is. Jó út az mind, mert nem a paraszt, és nem az úr járják, hanem országépítő magyarok.
ťHol vagy István király?Ť Mert téged keresünk - gondolja Péter -, úttalan ...