Nem éltem még, de feltételezem, hogy a világháború éveiben az átlagpolgár elsősorban is arról igyekezett tájékozódni a napisajtót lapozgatva, hogy mi történt tegnap óta a frontokon, ki nyert, ki vesztett csatát, embert, történelmet. Hetek óta valahogy én is így vagyok: újságot olvasva, híreket hallgatva mindenekelőtt arról próbálok tájékozódni, hogy melyik kőstabilnak vélt bank, biztosító vagy mammutcég dőlt össze drámai gyorsasággal az elmúlt huszonnégy órában. És mindig akad is egy-egy. A folyamat nem most kezdődött, de most gyorsult fel és változott  megállíthatatlan tendenciává. Emlékszem, amikor  2002 telén az USA-ban a félelmetes hatalmú és vagyonú ...