Gyermekkoromban, az elmúlt évszázad 60-as éveiben, a magyar átlagember meglehetős szegénységben élt. A Kádár-rendszer sokak által visszasírt, ám önkizsákmányoláson alapuló és katasztrófába torkolló viszonylagos jóléte, amit a mezőgazdaságban a háztáji gazdaságok, az iparban pedig a GMK-k működtetésének az engedélyezése teremtett meg, még nem jött el. Ugyanakkor a legalapvetőbb, a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen élelmiszereket  mindenki meg tudta vásárolni.
Bár szüleim, nagyszüleim viszonylag szerény jövedelemmel rendelkeztek, egy-két ezer forint körüli keresetük is elegendő volt arra, hogy az alapvető élelmiszerek beszerzése még a fizetés előtti ...