Gyermekkoromat a hetedik kerületben töltöttem. Ezt nem érdemként írom ide, csupán  mint tényt. Így alakult. Ide kaptunk lakást az ötvenes évek elején, egy öreg, négyemeletes, gangos, visszhangos épületben. Poroló az udvaron, melléklépcsőház valahol hátul a sötétben, ódon, ócska lift (alig-alig járt) odalent óvóhely, még a háború nyomaival. Az udvarra néző lakásokba csak néhány órára sütött be a nap, szénnel fűtöttünk, a ház tele volt kóbor macskákkal, patkányokra vadásztak.
Igazi proli környék volt, közel a zsidó negyedhez, nem messze az alvilágnak otthont adó "Csikágótól". Itt, az Erzsébetvárosban az ember akaratlanul is belekóstolt az élet zavarosába. Elöregedett, ...