Antikváriumokat bújó könyvbarátként, már gimnazista koromban szembesültem egy sajátos jelenséggel, amely a "Habent sua fata libelli"-féle megfigyelés ékes bizonyítéka: némely könyvek hihetetlen módon el tudnak tűnni a magyar életből, elérhetetlenné, láthatatlanná válnak, csupán az őket túlélt hírük, állandó szakmai emlegetettségük, a rájuk való eseti hivatkozások sora tartja életben emléküket. Sietek hozzátenni, ne gondoljanak valamiféle bibliofil ritkaságra, számozott, csekély példányszámban megjelent különleges kiadványra, hiszen az efféléknek lényegéhez tartozik a ritkaság. Most nem ezekről beszélek, hanem a maga idejében tömeges méretekben, ócska papírra nyomtatott, ...