A francia kultúra sajátsága, hogy a kor nagy kihívásaira nem egyszerűen egy lángészt produkál, de azonnal kettőt, hogy azután e két ikerszellem - jócskán vitatkozva egymással - lefolytassa azt a "francia párbeszédet", amelyet nem kell külön bemutatnunk senkinek, aki egy kicsit is jártas a betű világában: a Corneille - Racine, a Pascal - Descartes, (bár vannak, akik a Pascal - Montaigne párost tekintik jellemzőbbnek), vagy például a  Rousseau - Voltaire életmű tekinthető ilyennek. Kevesen tudják, én sem tudtam eddig, de bizony két, egymással ugyancsak nehezen összeegyeztethető Camus-je is van a francia szellemiségnek.
Az egyik író, a keresztneve Albert, paraszti ...