Az előemberek világában - a tévézés előtti korszakot tekintem annak -, még a "száll az ének szájról szájra" határozta meg a hallomás utáni kommunikáció fősodrát: a fülekbe kellett rágni azt, ami fontos volt. Ma más a trendi, mert a látvány, a képiség minden más közlésmódot kiszorított a társadalmi érintkezésből. Aki ad magára, már nem olvas, és könynyűzenei hangversenyre is csak akkor megy, ha a hangzás mellett magával ragadó fény- és lézereffektusok teszik számára látványilag elviselhetővé az ott-tartózkodást. Ezért lehet, hogy annak, aki ismerni akarja a XIX. századot, korabeli szövegeket kell elemeznie, annak, aki a XXI. század lényegiségét szeretné analizálni, ...