Az első világháború előtt a Délvidékre úgy tekintettek a régi Magyarországon, mint a gondtalan jólétnek a földjére, általánosan elterjedt nézet volt, hogy aki bácskai: az nábob.
E hiedelem alapja a dús délvidéki föld volt, amely a legjobb minőségű búzát adta, amelyen a legkövérebb disznót tenyésztették, s amelynek gazdag tanyáiból a mulatóskedvű bácskai földesurak igen gyakran ruccantak fel a fővárosba. E csillogó, talmi külső kép mögött elrejtőztek a Délvidék régi, évszázados gondjai, amelyekkel nem sokat törődött senki.
A probléma magva régi keletű volt. A vidék Mátyás király uralkodásának idejéig még színmagyar és igen gazdag területnek ...