Megfigyelhető az irodalomban - bár nem csak ott -, hogy az igazán átütő erejű alkotók polarizálják  környezetüket, amely két ellentétes nézetű táborra oszlik: egy részük rajong az alkotóért, zseninek tartja, más részük ki nem állhatja, nem tudja elviselni és ripaccsá minősíti. Rostand-nal is ez volt a helyzet a XIX. és XX. század fordulóján. A francia akadémia halhatatlanjai sorába sorolta, minden idők legjobban megfizetett, legtöbbet játszott francia írója volt, ugyanakkor számtalan kritika és elutasítás érte. Így például a Párizst rejtek- adó Bakonynak tekintő, és odabujdosó Ady Endrénk is sajnos élen járt Rostand meg nem értésében és elutasításában. ...