"Miért van a szegénynek álma, gyönyörű május elsején?" - sóhajtott fel Reviczky Gyula a szegény, szegény tüdőbajos költő, aki korán költözött el ebből az árnyékvilágból. Boldogságról álmodozott Reviczky, a költő, mert nem olvashatta Márai Sándor axiómáját, mely szerint a létezésnek nem célja a boldogság.
Olvasom Márai 1933-ban született írásában: "Az egyházatyák és az érzékenyebb szentek tanításait olvasva nem találtam tökéletes vigaszt és kielégülést, mert az Egyház legkitűnőbb szerzői dicsérik és hirdetik a szegénységet, ellentétben velem, aki utálom a szegénységet, legalábbis a magam szegénységét, és legfőbb kifogásom ez állapottal szemben, hogy elmondhatatlanul ...