Itt születtem. Tetszik, nem tetszik, itt és pontosan ebben a korban kell letennem az asztalra a magam teljesítményét. Természetesen ez - ha egyáltalán lesz - csakis szellemi teljesítmény lehet: erre vagyok predesztinálva, mivel a tetőfedéshez, a tapétázáshoz vagy a cukrászathoz nem értek. És voltaképpen ebbe a problémába ütközöm bele egyre gyakrabban és erősebben: mi a hasznom tulajdonképpen, mit ér valójában az én szellemi okoskodásom egy teljesen szellem nélküli korban? Ma is átnéztem a napisajtót, aztán elborzadtam és szabályosan visszamenekültem régi jó, vigaszt adó barátomhoz, Pascalhoz: árulja el, ő mit csinálna az én helyemben, 2009-ben, Kelet-Európában?
Tőle ...