Az ilyen-olyan emléknapok, mint valami sebes sodrású folyóban lehorgonyzott jelzőbóják, nem mozdulnak el helyükről, noha valójában egyedül ők az egyetlen állandóság az idő örvénylő áramlása közepette, és igazából már senki sem emlékszik arra, kik, mikor és miért állították oda őket. Miképpen arra sem feltétlenül, hogy mit kezdjen velük. A múlt héten kettő ilyen avítt emléknapból is volt részünk, nagymértékben zavarba hozva és elbizonytalanítva, főleg az ifjabb generációkat.
A munka ünnepe - május 1. Valaha, a XIX. század végén ez még a munka becsületének, megtisztelésének, elismerésének az ünnepe volt. Akkoriban ugyanis nem a korszerű "meleg büszkeség napján" mentek ...