Trianonhoz való viszonyunkban van valami ősi, valami törzsi, valami olyan rettenet, amin nem tudunk - és ami még rosszabb: nem akarunk - túllépni. Kéne pedig, mert a lüktető, dobogó, repülni akaró élet, akár egy egyén élete, akár nemzeté, előnyt kell  hogy élvezzen a múlttal szemben. Nem megbocsátani kell, nem felejteni kell, nem lemondani kell, de azt figyelmen kívül hagyni, hogy immár kilenc évtizede, legalább három generáció óta tart és nyomorít meg minket a "Nem, nem soha!" állapot irredenta-skizofréniája, szellemi paralízise - károsabb, mint amennyi haszna van. Csak remélni merem, hogy kevesen sértődnek meg a párhuzamon, de az jutott eszembe, hogy úgy vagyunk mi, magyarok ...