Pünkösd vasárnap hallgattam egy asszonyt a rádióban, aki naplóját olvasta fel arról, hogy hogyan törődött beteg és haldokló férjével. Azt mondja, azért tette, mert félt a férje halála utáni rátörő lelkiismeret-furdalástól. A bűntudattól. Persze biztosan volt abban szeretet is, mert a krematóriumig kísérte az emberét. Végignézte, ahogy körülölelik a lángok a koporsót, ahogy elenyészik a benne lévő test, mert van egy olyan szolgáltatás, amelynek keretében ez megtehető. Beleborzongtam. Brrr. Nem is tudtam, hogy már ilyen is létezik.
Szóval állt az asszony a krematórium ablaka előtt, nézte a vörös-arany színű kavargást, majd meglátta, ami megmaradt az elhamvadt testből, és ...