Tehát Erdély! "A nap már lehajolt a messze hegyek puha vállára. De az erdőzugban még meleg volt, mint a kemencében. A levelek mozdulatlanul álltak, a virágok szomjasan várták az esti harmatot, mi pedig fáradtan gondoltunk a hazamenetelre." Ezt írja 1942-ben Fekete István, a dunántúli lélek az erdélyi augusztusról, és így zárja a kicsi írást: "Meg se fordultam. Én tudtam, amit ő nem tudott, hogy a nyár végi csillagos ég alatt az emlékek homályos erdejében halkan csoszogott utánunk az idő, és vele a mosolygó, aranyban és bíborban fürdő, de mégiscsak öregedő, suttogó szeptember." Hogy ha Fekete István erdélyi tárcáit olvasod, rögtön keresed magadban a saját erdélyi élményeidet. Mivel olvastad Móricz Zsigmond ...