Mi, európaiak - tagadjuk vagy nem - Istennek hála, ízig-vérig keresztények maradtunk minden történelmi változások ellenére is: ha igazán nagy öröm vagy bánat ér bennünket, azért mindig csak megtaláljuk a Fennenvalót, hogy köszönetet mondjunk neki, vagy vigaszt kérjünk tőle. Tesszük ezt nemcsak egyéni, de nemzeti szinten is. Két nyilvánvaló példát mondanék. 1871-ben a kommün kéthónapos uralma annyira sokkolta az amúgy eredendően baloldali - de 1789-re még jól emlékező - francia társadalmat, hogy leverését követően állami pénzen felépítették Párizs legmagasabb pontjára a káprázatos Sacré-Coeur bazilikát "a bűnbánat és a nemzeti megújhodás jegyében", egyenesen Jézus ...